Elkészítés:

Készíthetjük borjúhúsból (Wiener Schnitzel), sertéshúsból (karaj, comb, sőt milyen finom tarjából!), de Mneimne Zouheir Salah Edine barátom marhából is csinálta, sőt, csirke és pulyka is gyakran kerül az asztalra finom bundában, és ravaszul mindenfélével tölthetjük is.

A húst megtisztítjuk, (mi kicsontozzuk, bár csonttal sütve finomabb, de nem szeretjük a csontot a tányérban), az inak, hártyák nem asztalra valók, tehát lefaragjuk, odaadjuk a macskának, a többit felszeleteljük. A szeletek vastagsága lényeges, nem jó, ha papírvékony, de az sem, ha kétujjnyi vastag. Maradjunk az 1-1,5 cm középútnál.

A csirke- vagy pulyka combját, mellét, kicsontozom, bőrét leveszem és hosszanti irányban felvágom, kiterítem. A pulykamellet szeletelem.

A sertést, borjút, marhát kiklopfolom, húskalapáccsal összetöröm a rostjait, hogy fele vastagságú legyen, mint volt.
A szeletek széleit kissé nem vagdosom be, mert rendesen leszedtem a hártyákat. A szeleteket megsózom, ízlés szerint megfűszerezem (a Magyaros sült fűszerkeveréket szoktam csak használni, esetleg biovegetát, de ez ízlés dolga, ki lehet próbálni akár enyhén fokhagymásan vagy akár citromosan is), pl. én borsot külön nem teszek rántani való húsra.

Ezután rögtön kipanírozom a szeleteket, nem várom meg, míg a só kimarja belőle az összes nedvességet, tehát: lisztbe mártom, meglapogatom, utána a két-három evőkanál tejjel felvert tojásba mártom (tejjel nem lapos, sima bunda lesz a húson, hanem gyönyörűen bőséges, ráncolt, bár mégis ropogós). Végül a zsemlemorzsában is megforgatom, meglapogatom. Zsemlemorzsának nem boltit használok, hanem a fehér kenyér héját nagyjából fél - egy centi vastagon levágom, megszárítom és diódarálón ledarálom, valami isteni, csodás, ropogós, illatos bunda lesz belőle rántott húskor.

Forró zsírban mindkét oldalán kisütöm. Persze ez sem ilyen prózai, ahogy leírtam; zsír kell hozzá, sertészsír, és nem túl forró, mert fröcsög és megég a zsír és dobhatom ki a húst is a zsírral együtt. De azért kellően forró legyen, mert különben kiszárad a husi és felszív egy csomó zsírt a bunda, ami ugye tragikus. Ezért nem szabad olajban sütni, mert az olaj alacsonyabb hőfokon megég, amikor a zsír még teljesen jól elvan - olajban tehát nem lehet elég magas hőfokon sütni a húst, akkor pedig tocsogós lesz és még ki is szárad. Ha pedig mégis feltekerjük a tüzet a sütőedény alatt, az ilyen szerencsétlen próbálkozások eredménye a legendásan utált olajszag, ami igazából égett olajszag, és nemcsak kellemetlen, de erősen káros az egészségre is.

A másik dolog, amire érdemes ügyelni bármilyen rántott izé sütésekor, hogy ne szúrjuk át semmi körülmények között, se a húst, se a gombát, még a sajtot se, semmit. A panírbunda ha nem sérül meg, remekül benntartja a hús vagy zöldség vagy bármi nedvességét, ezzel együtt az íz- és aroma-anyagait. Tehát sokkal finomabb lesz, ha nem sértjük fel a bundát, és a száraz húsok sem lesznek szárazak, hacsak nem álltak hosszasan sóban a sütés előtt. És még valami; nem kell feketére sütni, ha a bunda pirulni kezd, az azt jelenti, hogy kellően átsült a tartalma.

Ezzel kész is volna a finom rántott husi, ha nem sajnálnám kidobni a tojást, lisztet, zsemlemorzsát, ami a panírozás után maradt. Ezeket jól összekeverem, tejjel sűrű palacsintatészta-szerűséget keverek belőle, megfűszerezem (itt aztán el lehet engedni a fantáziát) és a rántott hús zsírjába csurgatva kisütöm. A világosra sült lapos, omlettszerű sárga csodát felvágom cikkekre és dugdosom, hogy ebédig megmaradjon. Mi otthon bundának nevezzük. Isteni finom melegen és hidegen egyaránt.

Tulajdonképpen a rántott husi úgy néz ki nálunk, hogy pár fej gombát, néhány karfiolrózsát és pár szelet edami sajtot is kisütök a hús előtt, együtt tálalom ezeket, úgy néz ki a tányér, mintha valami ókori római orgia lukulluszi fogása lenne rajta. Gyönyörű és finom, persze nem igazán fogyókúrás.

Köretnek bármilyen krumpli tökéletes, de párolt rizs, rizibizi (amibe kockára vágott sárgarépát is tehetünk), vagy párolt zöldköret is megfelel. Ha sült csicsókával, sült- vagy kiskocka krumplival csinálom, párolt káposztát is adhatok hozzá.

Egyébként bármilyen savanyúsággal, salátával, de még kompóttal is nagyon finom.